Újra velük 3.-rész.

-         -Nézzük csak most van….. négy óra.. és azt gondolom mára nincs több munkám, csak Orsinak vannak még vendégei.

-         - Őt meg kell várnod? – Érdeklődtem, mert szerettem volna minél előbb egy ágyba lenni és kialudni az út fáradalmait. Busszal jöttem, mert a kocsi Robinál maradt. 

-        -  Nem,  és ha gondolod, mehetünk.  – Majd a kijárat felé vettük az irányt. Zsebi abba a házba lakott amit anno ketten béreltünk. Persze az óta már építettek hozzá és sokkal otthonosabb lett.  Dibó mellett haladtunk el és csakúgy, mint régen a pincéreket és Dávidot kerestem a tekintetemmel. Furcsa volt, hogy most nem fehér ruhás tanoncot kellett kutatni, hanem egy harminc év körüli magas férfit sötétzöld ingben. 

-          -Ez a hely nem sokat változott, de a forgalma még mindig nagyon jó, és a fagyija is ugyanolyan finom.

-          Mikor eszünk fagyi kelyhet? – Kérdeztem és nevetni kezdtünk, mert mindig fagyi kelyhet szerettem volna enni, amikor ott dolgoztunk.

-          -Majd este beülhetünk, ha gondolod, Zolinak ilyen továbbképzésfélére vagy mire kellett mennie.

-          -Nem is tudtam, hogy a pincéreknek is van ilyen.

-          -De évente megy… és most épp erre a hétre esik.  – Mesélte és lassan beértünk a házhoz. Annyira más volt minden mégis ismerős.  Amint beléptem a konyhát pillantottam meg, és mögötte egy ajtó.

-          -A fürdőszoba. – Kiabált ki Zsebi a balra nyíló szobából, én pedig körülnéztem a lakásba. A fürdő nagyon szép volt. A csempe pillangó mintás volt, ami barátnőm pille mániájára engedett következtetni. Egy nagy fürdőkád volt a közepébe, a polcokon pedig virágok illatoztak.

-         - Gyere megmutatom a többi hozzáépített részt is.  – Majd körbe vezetett. A fürdő mellé még pluszba egy kisebb és egy nagyobb szobát alakítottak ki. A kisebb szoba volt az enyém, amibe lerakhattam a húzós bőröndömet. Nem hoztam túl sok holmit, mert úgy indultam el az útra, hogy előző éjszaka még veszekedtem egy sort a férjemmel, és a könnyeimtől nem sok mindent láttam. 

-          -Nagyon ügyesen megcsináltátok. – Lelkendeztem, hiszem tényleg nagyon szépen fel lett újítva a lakás. Miután elrendezkedtem lefeküdtem pihenni, és a telefonom csörgésére ébredtem fel. A kijelzőn Robi nevét olvastam. Haboztam, majd mégis felvettem a készüléket.

-         - Szia Drága, ott vagy már? – Kérdezte a vonal végéről. Hangja álmosan csengett.

-          -Igen itt vagyok. – Beszédem kimért és szikrája sem volt a kedvességnek benne.  Pár perces hallgatás után Robi törte meg a telefonzúgást.

-         -Nagyon sajnálom a tegnapit. Csak nem szerettem volna, ha elmész, tudod, hogy mennyire szeretlek és mennyire…

-          -Nem kell a rizsa jó? – Állítottam le, hiszen ezt már olyan sokszor hallottam, sajnos.

-         - Én komolyan gondolom, és hogyha szeretnéd, egy pár nap szabadságot kérhetek, és…

-          Nem kell, hogy utánam gyere. Nem fontos.

-          -Csak kettesbe lehetnénk.  – Mondta tovább mintha nem is hallotta volna, amit az előbb válaszoltam.

-          -Robi hagyd abba, ez már, nem működik.

-          -Próbálkozni még lehet nem igaz? – Majd hozzátette: 

-          -Ha most megbocsájtasz, akkor soha többet nem csallak meg és felhagyok a munkámmal.

-          -Tényleg és akkor miből élünk? – Akadtam ki. Nem is értem így negyvenfelé hogy lehet valaki ennyire tudatlan. 

-          -A hétvégi munkámra gondoltam. 

-          -Na persze, mert te pont olyan vagy, hogy kibírod a buli nélkül.

-          -Miattad megtenném és persze a gyerekek miatt is…

-         - Őket ne keverjük ebbe bele.  – Vágtam rá, hiszen nekik ehhez az égvilágon semmi közük.

-          -Ahogy akarod Drága, de most le kell tennem… és csak, hogy tudd, szeretlek.  – Mondta, és annyira-, de tényleg annyira szerettem volna azt mondani én is, de e helyett csak a sírás jött ki a torkomon majd kinyomtam a mobilom és az ágyra vetettem magam.  Amikor Zsebi bejött még mindig könnyes volt a szemem. Elmondtam neki a telefont mire így reagált:

-          -Mi van, ha mégis otthagyná a hétvégi munkáját? Akkor kapna még egy esélyt?

-         - Igen, de csak akkor, viszont ebbe nem menne bele. Neki ez az élete, hogy nézze a csajokat. 

-         - Nézd nemsokára negyven éves lesz, lehet, hogy ő is komolyodik.

-         - Ő? Soha. – Mondtam Zsebinek, majd a bőröndöm tartalmát vizsgáltam. Egy fehér pántos felsőt és világoskék nadrágot vettem fel az esti sétához, aminek a vége az lett, hogy a Dibóba kötöttünk ki.