- -Sziasztok. – Köszöntem a lányokra. Orsi rám nézett és kedvesen mosolygott.
- -Szia. Hogy vagy? Gondolom jól sikerült a tegnapi
buli, ha ilyenkor keltél fel.
- - Igen – Válaszoltam zavarodottan, de szerencsére
nem kellett sokáig beszélgetni, mert Zsebi jött ki az egyik ajtó mögül.
- - Szia. Felkeltél? – Nézett rám szigorúan.
- - Igen elkérhetem aaaa….
- - Persze, mindjárt hozom. Kérsz kávét?
- - Igen, az jól esne. – Majd beléptem a kávézóba.
- - Mégis mi tartott ennyi ideig? – Kérdezte mérgesen.
Láttam a szeméből, hogy egyáltalán nem örül a Dáviddal való éjszakámnak.
- -Most mi a baj? -
Néztem rá, mert nem értettem mért kell ezt így felfújni.
- -Hogy mi a baj? Szerinted mégis mi a baj? Az a
baj, hogy ott volt az összes kollégája és mindenki látta, hogy együtt mentetek
haza tudod, és …. én meg halálra aggódtam magam, hogy mi van veled, mert ugye a
telefonod-kikapcsoltad.
- - Amikor alszok, mindig kikapcsolom. – Magyaráztam.
- -Nem érdekel. Mért kellett összefeküdni vele?
Mért?
- -Tudod mennyi éve nem láttam… és annyira…. sexi
volt.
- -Fantasztikus, csak tudod ebből az étterembe
eléggé nagy pletyka lesz és… ő főpincér érted? Ő nem engedheti meg magának,
hogy róla pletykáljanak.
- - Fejezd már be. Megfájdul a fejem ettől a sok
hülyeségtől. – Mondtam neki miközben jólesően kortyoltam a kávémat. – Különben
is addig legalább egyedül lehetettek Zolival.
- - Fasza, még jó, hogy összevesztünk egy hülye
fagyis kurva miatt. – Válaszolta mérgesen.
- -Micsoda? Mert? – Csodálkoztam.
- -Mert az a hülye picsa rászállt Zolira, de ő
ellenkezett, hiszen nyilván én vagyok a barátnője. Erre a csaj pattogott ls Zolinak meg rosszul esett, hogy miatta sír a csaj. Odament hozzá és meg akarta vigasztalni, de a
kislány olyan részeg volt, hogy odahányt a kőre, sőt még pár poharat is
összetört, amit Zolinak kell kifizetni, hiszen az ő bulija volt.
- - Sajnálom. De azért kibékültetek már? –
Reménykedtem, hogy a válasz igen lesz.
- - Igen, azt hiszem mi is jó estét zártunk. – Mondta és sokat sejtetően. – Csak ez a csaj pont ott dolgozik ahol ő is,
és… még csinos is.
- - Ugyan már, hiszen olyan régen együtt éltek.
- - Igen, de akkor is… mi van, ha megcsal vele? –
Aggodalmaskodott.
- - Akkor megalapítjuk a megcsaltak nők klubját.
- - Amibe Orsi is beletartozik már nem? – Szólt
nyomatékosan.
- - Most ezt mért kellett? Ha tudnád milyen jó…
- - Nem érdekelnek a részletek. – Állított le Zsebi.
- - Amúgy meg mért vagytok nyitva?
-
Azért mert van egy pár csaj, akinek csak a
Vasárnap jó, de legalább van pénz. Zoli meg még alszik, szóval…
- - Zsebi jött Dávid! – Lépett be Orsi az ajtón.
- - Dávid? – Csodálkozott barátnőm. – Mit akar
tőlem?
- - Tudod múltkor, amikor volt nálunk időpontot
kért. Nem emlékszel, azt mondtad neki, hogy a mai nap pont jó. – Szóltam gyorsan
közbe és reméltem, hogy Zsebi veszi a lapot.
- - Jaaa, persze megyek. – Majd ott hagyott egyedül
én pedig alig mertem kilépni.
Tekintetünk találkozott és összemosolyodtunk.
- - Mégis hogy gondoltad ezt a tegnap estét?
Ajánlom, hogy ne legyen belőle rendszer. – Szólt Orsi pattogós hangon.
- - Ezt most mért mondod? Tudod, hogy nem szoktam
részegeskedni. – Vetette oda feleségének Dávid.
- - Nyilván, mert amikor nem iszol, akkor dolgozol.
Milyen a heti beosztásod? Mikor érsz rá egy kicsit velem is foglalkozni?
- - Nem tudom, még nem néztem meg. – Hazudta.
- - Akkor kérlek, nézd meg, mert szeretném, ha egy
hétvégére legalább…
- - Hétvégén tudod, hogy mindig dolgozok. – Vágott
közbe. Már arra gondolta, hogy én elindulok, amikor Orsi szolt hozzám.
- - Nem szeretnéd, ha a csini hajad mellé a körmeid
is szépek lennének? – Én a körmeimre néztem, amik eléggé ramaty állapotban
álltak. Világéletemben rágtam.
- - Ezekből mit tudsz kihozni? – Nyújtottam felé a
kezem. – és mennyibe kerül?
- - Barátoknak ingyenes. – Nézett rám, mire annyira
zavarba voltam. A barátjának tart én pedig alig három órája még a férje ágyába
feküdtem.
- -Mikor érsz rá? – Kérdezte.
- - Én… - haboztam.
- -Semmi dolga nincsen. – Szolt közbe Zsebi, majd Dávidhoz
fordult. – Nem tudod véletlen melyik
fagyis csaj miatt kell Zolinak fizetni?
- - Fizetni? – Hallottam csodálkozó hangját miközben
Orsi a körmeimet tisztította. Dávid háttal ült nekem, de a tükörből tekintetünk
néha- néha találkozott.
- - Igen, mert eltört pár poharat és nem mellékesen
a kőre hányt.
- - Komolyan? – Szólt bele Orsi is a
beszélgetésükbe. – Nem is értem mért kell egyeseknek úgy berúgni, hogy a kőre
dobják a taccsot… vagy esetleg a barátjuknál kelljen aludni.
- - Nem lehetne már leszállni erről? – Csattant fel Dávid.
- - Nem, mert felháborító, tudod, hogy én egész nap
dolgozok, te meg..
- - Én is, és jó lenne, ha elfogadnád, hogy nem
tudunk elmenni sehova a munkám miatt.
- -Nem is értem akkor mért vagy velem?
- -Néha már én sem. – Hallottam Dávid hangját, de
mire Orsi kontrázott volna barátnőm szolt közbe.
- -Gyerekek fejezzétek már be! – Szolt Zsebi. – Itt
nincs veszekedés, majd otthon esetleg, de itt nincs. Kérlek, ülj nyugodtan,
mert különben bele vágok oda ahova nem kéne.
- - Rendben van. Mellesleg, hogy nézett ki az a
lány?
- -Nagy sötét szemei vannak és barna szoláriumozott
bőre. Magassága kb. akkora, mint Lilié, és az alkata is hasonló, csak nem
akkorák a mellei. A haja pedig… sötétbarna és általában copfba szokta hordani.
- - Hmm, nagyon ismerős, és azt hiszem, Kittiről
beszélsz. – Szólt Dávid egy pár perc gondolkodás után.
- - Mellesleg rá akart szállni Zolira is. – Osztotta
meg Zsebi.
- - Én tudom melyik az a csaj. Emlékszel szívem, az
a csaj veled is ki akart kezdeni?
- - Komolyan? – Csodálkoztam.
- - Igen, amikor felvették oda, pedig Dávid akkor
csak egy sima pincér volt.
- - Ennek már legalább egy éve, de akkor már bocsi Zsebi,
de örülök, hogy nem Dávid körül legyeskedik.
- - Nem legyeskedett körülöttem, csak tetszettem
neki. Ezzel mi a baj? Amúgy nekem nem tetszett soha.
- - Szerencsére. – Mosolyodott el Orsi. – Milyen
mintát szeretnél?
- - Ó valami egyszerűt. Komolyan, mert én és a
műköröm két külön világ.
- - Sziasztok. – Lépett be Zoli a boltba.
- -Szia édesem, felkeltél? – Lépett oda hozzá Zsebi
majd gyengéden megcsókolták egymást.
- - Igen, szerencsére. – Mondta, de az arca eléggé
fáradnak tűnt, amikor hozzám fordult és zavarba ejtően ezt kérdezte:
- - Na és te merre voltál az éjszaka közepén? Amikor
hazaértünk öt körül még az ágyad érintetlen volt. – Hirtelen azt sem tudtam mit
kéne erre felelnem. Dávidra pillantottam és a tükrön keresztül találkozott a
tekintetünk. Láttam rajta, hogy ő is kicsit zavarba jött. A kellemetlen
helyzetből barátnőm segített ki:
- -Zoli ne legyél már ilyen. Nem mindegy, hogy
kinél volt? Nem tartozik rád.
- - Igazad van, amúgy meg itt a kulcs, és én megyek.
Örültem, és viszlát.
- - Zoli. – Szolt utána Orsi. – Megnéznéd, hogy
Dávid mikor dolgozik?
- - Orsolya hagyd, majd én megnézem. – Válaszolt
Dávid és Zolin látszott, hogy nem tudja, mit válaszoljon. Úgy gondoltam, hogy
talán ő is látta azt, amikor kettesben távoztunk a buliról.
- - Jó rendben majd megnézem.
- - Köszönöm, kedves vagy. – Mondta Orsi. Zoli
kilépett az ajtón.
- -
Na és milyenek a Győri pasik? – Mosolygott rám
Orsi. – Ennyi idő után már biztos meg tudtad figyelni őket.
- - Á, én nem nézem őket. Tudod, férjnél
vagyok. – Hárítottam el a kellemetlen
kérdést, de Orsi tovább feszegette a témát.
- - De csak van szemed és nyilván te is észreveszed
a helyes pasikat.
- - Na jó igen, észre veszem, és be kell valljam,
eddig nem csalódtam a felhozatalba. – Majd jelentőségteljesen Dávid szemébe
néztem a tükrön át.
- - Nem is csodálom. Tudod, én sem vagyok
törzsgyökeres győri lakos. – Kezdte a mesélést Orsi miközben csodálatos fehér
színűre festette a körmöm szélét. –
Egy másik városban születtem és ott is jártam iskolába. A férjemmel is ott
ismerkedtünk meg. Nem igaz édes? – Kérdezte Dávidtól.
- - De igen. – Helyeselt, de a hangjába nem volt
semmi kedvesség.
- - Egyszer csak jött és… azonnal tudtam, hogy ő
lesz a férjem, és így is lett.
- - Ez nagyon jó dolog. – Mosolyodtam el.
- - Te is tudtad, hogy ő lesz a férjed, aki most? –
Tudakolta, mire Zsebi sokat sejtetően felnevetett. Persze ezt csak ő és én
értettük, hiszen tudtam, hogy ugyanúgy arra gondol, amikor folyamatosan azt
hajtottam, hogy az én férjem csakis Dávid lesz.
- - Nagyjából igen. Persze nálunk nem volt szerelem
első látásra.
- - A fokozatosan kialakuló is ugyanolyan szép
lehet. Milyen színű legyen a körmöd?
- - Nem is tudom. Zsebi? – Néztem tanácstalanul
barátnőmre, aki még mindig Dávid haján dolgozott, pedig azon nem volt olyan sok
mindent vágni.
- - Azt gondolom, legyen… piros. Olyan vadító piros.
- -Többféle pirosom van, de talán ez a leg
„vadítóbb”. –Majd egy kis körömlakkos
üveget mutatott, aminek a színe vérvörös volt.
- -Ez tetszik, köszönöm.
- -Végeztünk is. – Hallottam barátnőm hangját.
- - Mennyi lesz?
- - Ugyan már hagyd. Legfeljebb majd Orsival
elszámolok.
- - Köszönöm. Kedves vagy.
- - Jaj de helyes lettél. – Nézett férjére
Orsi és látszott, hogy szeme csak úgy csillog. Tudtam, hogy nagyon szereti Dávidot.
- -Akkor én megyek. – Szólt és egy gyors csókot
adott feleségének, ami előttem eléggé furcsán jött ki, és elviharzott.
- - Olyan különös mostanában. – Tűnődött Orsi. – Csak tudnám, mi lehet a baja.
- -A sok munka miatt biztos. – Nyugtatta meg Zsebi.
– De szép lett.
-Neked is tetszik? –
Nézett rám Orsi kedvesen. A körmeim meglepő mód mintha nem is az enyémek lettek
volna. Annyira csodálatos volt ez a vörös szín, a szélén fehér csíkkal. Igazán
tetszett és igaza volt a barátnőmnek, mert Dávid felesége tényleg nagyon
tehetséges a munkájába. Pénzt
természetesen nem fogadott el, ami eléggé kellemetlenné tette a helyzetet.
Megköszöntem és majd távoztam az üzletből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése