2015. január 13., kedd

Újra velük! 10.- rész.

-         -Sziasztok. – Köszöntem a lányokra.  Orsi rám nézett és kedvesen mosolygott.
-         -Szia. Hogy vagy? Gondolom jól sikerült a tegnapi buli, ha ilyenkor keltél fel.
-        - Igen – Válaszoltam zavarodottan, de szerencsére nem kellett sokáig beszélgetni, mert Zsebi jött ki az egyik ajtó mögül.
-        - Szia. Felkeltél? – Nézett rám szigorúan.
-        - Igen elkérhetem aaaa….
-        - Persze, mindjárt hozom. Kérsz kávét?
-       -  Igen, az jól esne. – Majd beléptem a kávézóba.
-        - Mégis mi tartott ennyi ideig? – Kérdezte mérgesen. Láttam a szeméből, hogy egyáltalán nem örül a Dáviddal való éjszakámnak.
-         -Most mi a baj? -  Néztem rá, mert nem értettem mért kell ezt így felfújni.
-         -Hogy mi a baj? Szerinted mégis mi a baj? Az a baj, hogy ott volt az összes kollégája és mindenki látta, hogy együtt mentetek haza tudod, és …. én meg halálra aggódtam magam, hogy mi van veled, mert ugye a telefonod-kikapcsoltad.
-        - Amikor alszok, mindig kikapcsolom.  – Magyaráztam.
-         -Nem érdekel. Mért kellett összefeküdni vele? Mért?
-         -Tudod mennyi éve nem láttam… és annyira…. sexi volt.
-         -Fantasztikus, csak tudod ebből az étterembe eléggé nagy pletyka lesz és… ő főpincér érted? Ő nem engedheti meg magának, hogy róla pletykáljanak.
-        - Fejezd már be. Megfájdul a fejem ettől a sok hülyeségtől. – Mondtam neki miközben jólesően kortyoltam a kávémat. – Különben is addig legalább egyedül lehetettek Zolival.
-        - Fasza, még jó, hogy összevesztünk egy hülye fagyis kurva miatt. – Válaszolta mérgesen.
-         -Micsoda? Mert? – Csodálkoztam.
-         -Mert az a hülye picsa rászállt Zolira, de ő ellenkezett, hiszen nyilván én vagyok a barátnője. Erre a csaj pattogott ls Zolinak meg rosszul esett, hogy miatta sír a csaj.  Odament hozzá és meg akarta vigasztalni, de a kislány olyan részeg volt, hogy odahányt a kőre, sőt még pár poharat is összetört, amit Zolinak kell kifizetni, hiszen az ő bulija volt.
-        - Sajnálom. De azért kibékültetek már? – Reménykedtem, hogy a válasz igen lesz.
-        - Igen, azt hiszem mi is jó estét zártunk.  – Mondta és sokat sejtetően.  – Csak ez a csaj pont ott dolgozik ahol ő is, és… még csinos is.
-        - Ugyan már, hiszen olyan régen együtt éltek.
-        - Igen, de akkor is… mi van, ha megcsal vele? – Aggodalmaskodott.
-        - Akkor megalapítjuk a megcsaltak nők klubját.
-        - Amibe Orsi is beletartozik már nem? – Szólt nyomatékosan.
-        - Most ezt mért kellett? Ha tudnád milyen jó…
-       -  Nem érdekelnek a részletek. – Állított le Zsebi.
-       -  Amúgy meg mért vagytok nyitva?
-         Azért mert van egy pár csaj, akinek csak a Vasárnap jó, de legalább van pénz. Zoli meg még alszik, szóval…
-       -  Zsebi jött Dávid! – Lépett be Orsi az ajtón.
-       -  Dávid? – Csodálkozott barátnőm. – Mit akar tőlem?
-       -  Tudod múltkor, amikor volt nálunk időpontot kért. Nem emlékszel, azt mondtad neki, hogy a mai nap pont jó. – Szóltam gyorsan közbe és reméltem, hogy Zsebi veszi a lapot.
-       -  Jaaa, persze megyek. – Majd ott hagyott egyedül én pedig alig mertem kilépni.  Tekintetünk találkozott és összemosolyodtunk.
-        - Mégis hogy gondoltad ezt a tegnap estét? Ajánlom, hogy ne legyen belőle rendszer. – Szólt Orsi pattogós hangon. 
-       -  Ezt most mért mondod? Tudod, hogy nem szoktam részegeskedni. – Vetette oda feleségének Dávid.
-        - Nyilván, mert amikor nem iszol, akkor dolgozol. Milyen a heti beosztásod? Mikor érsz rá egy kicsit velem is foglalkozni?
-       -  Nem tudom, még nem néztem meg.  – Hazudta.
-        - Akkor kérlek, nézd meg, mert szeretném, ha egy hétvégére legalább…
-        - Hétvégén tudod, hogy mindig dolgozok. – Vágott közbe. Már arra gondolta, hogy én elindulok, amikor Orsi szolt hozzám.
-        - Nem szeretnéd, ha a csini hajad mellé a körmeid is szépek lennének? – Én a körmeimre néztem, amik eléggé ramaty állapotban álltak. Világéletemben rágtam.
-       -  Ezekből mit tudsz kihozni? – Nyújtottam felé a kezem. – és mennyibe kerül?
-        - Barátoknak ingyenes. – Nézett rám, mire annyira zavarba voltam. A barátjának tart én pedig alig három órája még a férje ágyába feküdtem. 
-         -Mikor érsz rá? – Kérdezte.
-        - Én… - haboztam.
-         -Semmi dolga nincsen. – Szolt közbe Zsebi, majd Dávidhoz fordult.  – Nem tudod véletlen melyik fagyis csaj miatt kell Zolinak fizetni?
-        - Fizetni? – Hallottam csodálkozó hangját miközben Orsi a körmeimet tisztította. Dávid háttal ült nekem, de a tükörből tekintetünk néha- néha találkozott. 
-        - Igen, mert eltört pár poharat és nem mellékesen a kőre hányt.
-        - Komolyan? – Szólt bele Orsi is a beszélgetésükbe. – Nem is értem mért kell egyeseknek úgy berúgni, hogy a kőre dobják a taccsot… vagy esetleg a barátjuknál kelljen aludni.
-        - Nem lehetne már leszállni erről? – Csattant fel Dávid.
-        - Nem, mert felháborító, tudod, hogy én egész nap dolgozok, te meg..
-        - Én is, és jó lenne, ha elfogadnád, hogy nem tudunk elmenni sehova a munkám miatt.
-         -Nem is értem akkor mért vagy velem?
-         -Néha már én sem. – Hallottam Dávid hangját, de mire Orsi kontrázott volna barátnőm szolt közbe.
-         -Gyerekek fejezzétek már be! – Szolt Zsebi. – Itt nincs veszekedés, majd otthon esetleg, de itt nincs. Kérlek, ülj nyugodtan, mert különben bele vágok oda ahova nem kéne.
-        - Rendben van. Mellesleg, hogy nézett ki az a lány?
-         -Nagy sötét szemei vannak és barna szoláriumozott bőre. Magassága kb. akkora, mint Lilié, és az alkata is hasonló, csak nem akkorák a mellei. A haja pedig… sötétbarna és általában copfba szokta hordani.
-        - Hmm, nagyon ismerős, és azt hiszem, Kittiről beszélsz. – Szólt Dávid egy pár perc gondolkodás után.
-        - Mellesleg rá akart szállni Zolira is. – Osztotta meg Zsebi.
-      -   Én tudom melyik az a csaj. Emlékszel szívem, az a csaj veled is ki akart kezdeni?
-        - Komolyan? – Csodálkoztam.
-      -   Igen, amikor felvették oda, pedig Dávid akkor csak egy sima pincér volt.
-        - Ennek már legalább egy éve, de akkor már bocsi Zsebi, de örülök, hogy nem Dávid körül legyeskedik.
-       -  Nem legyeskedett körülöttem, csak tetszettem neki. Ezzel mi a baj? Amúgy nekem nem tetszett soha.
-        - Szerencsére. – Mosolyodott el Orsi. – Milyen mintát szeretnél?
-        - Ó valami egyszerűt. Komolyan, mert én és a műköröm két külön világ.
-        - Sziasztok. – Lépett be Zoli a boltba.
-         -Szia édesem, felkeltél? – Lépett oda hozzá Zsebi majd gyengéden megcsókolták egymást.
-       -  Igen, szerencsére. – Mondta, de az arca eléggé fáradnak tűnt, amikor hozzám fordult és zavarba ejtően ezt kérdezte:
-       -  Na és te merre voltál az éjszaka közepén? Amikor hazaértünk öt körül még az ágyad érintetlen volt. – Hirtelen azt sem tudtam mit kéne erre felelnem. Dávidra pillantottam és a tükrön keresztül találkozott a tekintetünk. Láttam rajta, hogy ő is kicsit zavarba jött. A kellemetlen helyzetből barátnőm segített ki:
-         -Zoli ne legyél már ilyen. Nem mindegy, hogy kinél volt? Nem tartozik rád.
-        - Igazad van, amúgy meg itt a kulcs, és én megyek. Örültem, és viszlát.
-       -  Zoli. – Szolt utána Orsi. – Megnéznéd, hogy Dávid mikor dolgozik?
-       -  Orsolya hagyd, majd én megnézem. – Válaszolt Dávid és Zolin látszott, hogy nem tudja, mit válaszoljon. Úgy gondoltam, hogy talán ő is látta azt, amikor kettesben távoztunk a buliról.
-        - Jó rendben majd megnézem.
-        - Köszönöm, kedves vagy. – Mondta Orsi. Zoli kilépett az ajtón.
-       - Na és milyenek a Győri pasik? – Mosolygott rám Orsi. – Ennyi idő után már biztos meg tudtad figyelni őket.
-      -   Á, én nem nézem őket. Tudod, férjnél vagyok.  – Hárítottam el a kellemetlen kérdést, de Orsi tovább feszegette a témát.
-       -  De csak van szemed és nyilván te is észreveszed a helyes pasikat.
-        - Na jó igen, észre veszem, és be kell valljam, eddig nem csalódtam a felhozatalba. – Majd jelentőségteljesen Dávid szemébe néztem a tükrön át.
-        - Nem is csodálom. Tudod, én sem vagyok törzsgyökeres győri lakos. – Kezdte a mesélést Orsi miközben csodálatos fehér színűre festette a körmöm szélét.  – Egy másik városban születtem és ott is jártam iskolába. A férjemmel is ott ismerkedtünk meg. Nem igaz édes? – Kérdezte Dávidtól.
-        - De igen. – Helyeselt, de a hangjába nem volt semmi kedvesség.
-        - Egyszer csak jött és… azonnal tudtam, hogy ő lesz a férjem, és így is lett.
-       -  Ez nagyon jó dolog. – Mosolyodtam el.
-       -  Te is tudtad, hogy ő lesz a férjed, aki most? – Tudakolta, mire Zsebi sokat sejtetően felnevetett. Persze ezt csak ő és én értettük, hiszen tudtam, hogy ugyanúgy arra gondol, amikor folyamatosan azt hajtottam, hogy az én férjem csakis Dávid lesz.
-        - Nagyjából igen. Persze nálunk nem volt szerelem első látásra.
-       -  A fokozatosan kialakuló is ugyanolyan szép lehet. Milyen színű legyen a körmöd?
-        - Nem is tudom. Zsebi? – Néztem tanácstalanul barátnőmre, aki még mindig Dávid haján dolgozott, pedig azon nem volt olyan sok mindent vágni.
-        - Azt gondolom, legyen… piros. Olyan vadító piros.
-         -Többféle pirosom van, de talán ez a leg „vadítóbb”.  –Majd egy kis körömlakkos üveget mutatott, aminek a színe vérvörös volt.
-         -Ez tetszik, köszönöm. 
-         -Végeztünk is. – Hallottam barátnőm hangját.
-      -   Mennyi lesz?
-       -  Ugyan már hagyd. Legfeljebb majd Orsival elszámolok.
-       -  Köszönöm. Kedves vagy.
-        - Jaj de helyes lettél. – Nézett férjére Orsi és látszott, hogy szeme csak úgy csillog. Tudtam, hogy nagyon szereti Dávidot.
-         -Akkor én megyek. – Szólt és egy gyors csókot adott feleségének, ami előttem eléggé furcsán jött ki, és elviharzott.
-        - Olyan különös mostanában. – Tűnődött Orsi.  – Csak tudnám, mi lehet a baja.
-         -A sok munka miatt biztos. – Nyugtatta meg Zsebi. – De szép lett.
-Neked is tetszik? – Nézett rám Orsi kedvesen. A körmeim meglepő mód mintha nem is az enyémek lettek volna. Annyira csodálatos volt ez a vörös szín, a szélén fehér csíkkal. Igazán tetszett és igaza volt a barátnőmnek, mert Dávid felesége tényleg nagyon tehetséges a munkájába.  Pénzt természetesen nem fogadott el, ami eléggé kellemetlenné tette a helyzetet. Megköszöntem és majd távoztam az üzletből.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése