Újra velük! 8.-rész

A héten többet nem is láttam. A következő hét elején Zsebi mondta, hogy Zolival elmennek vacsorázni, én pedig otthon ültem és hallgattam a zenét. Beszéltem Robival és a fiammal is. Robi mondta, hogy nagyon szeret, de még mindig csak annyit bírtam kibökni, hogy köszönöm.  Június 28. –án volt Zoli születésnapja, ami előtt Zsebivel, nagy erőkkel ajándékot keresgéltünk neki, és rátaláltunk egy csodaszép órára, amit én adtam neki. Zsebi pedig egyhetes wellness hétvégével lepte meg párját.  Az estét egy nagy party koronázta meg, ami a torta után kezdett a tetőfokára hágni. Egy helyi szórakozó helyen tartottuk a bulit ahova, Dávidék és a többi pincér is hivatalos volt. Természetesen Orsolya sem maradhatott le mellőle. Dávid egyszerűen észvesztően sexi volt fekete ingébe és sötét nadrágjába. Négy óra felé már csak a keménymag maradt és a terembe egyre melegebb lett. Ahogy egy lassú zenét kezdtek játszani jobbnak láttam, ha leülök az asztalomhoz és egy pohár bort rendelek. A szemközti asztalnál ült Orsolya és Dávid.

-        - Édes – Hallottam Orsi hangját. – Annyira fáj a fejem. Menjünk haza, kérlek!

-         -Én még maradni szeretnék, de ha nem érzed jól magad, akkor nem kell itt lenned. – Majd a zsebéből kivette a kocsi kulcsot és Orsi felé nyújtotta, aki mérges pillantással konstatálta, hogy hoppon maradt. Kiviharzott a teremből és Dáviddal mély szemezésbe kezdtünk. A nagy meleg miatt az inge félig ki volt gombolva és az izzadságtól kicsit vizesen tapadt rá, amiért totálisan megőrültem.

-         -Gyere táncolni ez az egyik kedvenc számom.  – Húzott a parkettre Zsebi. Táncolni kezdtünk és én elővettem a legcsábosabb mozgásomat, amit csak bírtam produkálni.  Pár perc múlva egy kezet éreztem a csípőmön és mikor hátra néztem Dávidot pillantottam meg. A szemein láttam, hogy kicsit több sör és egyéb folyt már le a torkán, mint kellene. Leheletét éreztem a nyakamon, és éreztem, hogy kezd felizgatni. Megfordultam és mélyen a szemébe néztem. Összebújva táncoltunk és még az sem érdekelt, hogy ott vannak körülöttünk a munkatársai, akik bármikor beköphetik Orsinak őt.  Nem tudom mennyi ideig táncoltunk, de egyszer csak azt vettem észre, hogy Dávid keze a fenekem felé csúszik le a csípőmről. Láttam a szemébe azt a vágyat, amit annyira szerettem.

-         -Menjünk haza. – Mondta. – Hazaviszlek.

-         -Nem lehet, mert nincs kulcsom. – Sajnálkoztam.

-         -Akkor gyere hozzám..

-         Orsihoz? – Tudakoltam.

-        - Nem, ugyan dehogy… a lakásomba. Ott senki sem zavar és csak te meg én leszünk. – Nézett rám kérlelő tekintettel, mire beleegyeztem és kézen fogva kiléptünk az ajtón.