Újra velük! 9- rész

Zsebit kerestem, de sehol nem találtam, így írtam neki egy sms-t, hogy ne várjon éjszakára, majd megyek valamikor. A friss levegő és az esti séta nagyon jót tett, hogy kiszellőzzön, mint az én mind az ő feje. Dávid lakása nem volt messze így a kocsit a szórakozó hely előtt hagytuk. Persze majdnem minden pillanatban csókolóztunk és egy kapualjba már alig bírtam tovább, de biztosított mindjárt oda érünk. A lakás csodálatos volt, de nem volt benne sok bútor. A szobába, amibe bevezetett csupán csak egy nagy ágy volt, amin kényelmesen elfértünk. Hozzáléptem és szenvedélyesen megcsókoltam miközben az ingét hámoztam le róla. A teste tökéletes volt. Gyengéden ráfektetett az ágyra és az ajkaival a mellemet kényeztette. A szememet becsukva élveztem minden egyes csókját. Ő egyre lejjebb és lejjebb halad a nyelvével végül az ágyékomnál kötött ki. Kéjesen felsóhajtottam és a nevét suttogtam bele a sötétbe.

-         -Dávid, annyira akarlak. – Mondtam neki mikor felém hajolt és megcsókolt. A csókja tűzforró volt, és ahogy belém hatolt ismerős érzés kerített hatalmába.  Hallottam sóhajait és a csúcsra érve a teljes gyönyört éltem át, amin egyszerre mentünk keresztül. Pár perc múlva már egymás karjaiba feküdtünk és éreztem, ahogy gyengéden simogat és puszilgat.

-        - Ezt nem is hiszem el. – Néztem rá, mosolyogva. – Annyira jóképű vagy még mindig.

-        - Azt hiszem, rajtad pedig egyáltalán nem látszik a szülés, semmilyen értelemben. – Mosolygott rám, mire elnevettem magam.

-         -Csak viccelsz. –  Szóltam, de a szavai annyira jól estek, hogy csókkal jutalmaztam.

-         -Meddig maradsz?

-         -Már nem sokáig. – Szomorodtam el. – Tudod, Milán miatt nem maradhatok.

-         -A férjed?

-         -Ő…. otthon van, és dolgozik.

-         -Mi a szakmája? – Érdeklődött.

-         -Szakács és biztonsági őr is egyben egy szórakozó helyen.

-         -Igen tényleg már múltkor mesélted. De jól éltek anyagilag?

-        - Elvagyunk igen, de tudod a sok gyerek,… és elmegy a pénz.  Jó persze a lányok, már kirepültek, de Robinak mégiscsak támogatni kell őket, ha van valami probléma.

-         -Szerencsére nálunk nincs ilyen gond… bár inkább lenne. – Nézett rám szomorúan mire én forró csókot nyomtam az ajkára, és újra ölelkezni majd szeretkezni kezdtünk, ami sokkal csodálatosabb volt, mint az előző.  Reggel étel illatára ébredtem, majd Szilárd mosolygós arcát pillantottam meg amint egy tálca étellel és egy pohár narancslével a kezében közeledett felém.

-        - Jó reggelt. – Majd leült mellém és egy puszit nyomott az arcomra. – Hogy aludtál?

-         Nagyon jól és köszönöm a reggelit.– Vettem át a tálcát, és enni kezdtem. Dávid eközben gyengéden kényeztetett és simogatott.

-       -  Hé te, így nem bírok enni! – Toltam le, de persze jól estek az érintései.

-       -  Minek kell enni, ha sokkal jobb elfoglaltságot is tudok ennél.

-        - Neked nem kéne dolgoznod? – Jutott eszembe. 

-        - Nem, mert egész héten dolgoztam így csak veled lehetek egész nap.  – Amikor megettem a reggelit komoly arccal fordultam hozzá. Dávid épp az ágyon ült és papírokat rendezett. A nagy melegben nem volt rajta semmi csak egy sexi alsónadrág. Leraktam a tálcát az ágy mellé és hozzábújtam.

-        - Kérdezhetek valamit?

-        - Persze. – Nézett rám. – Neked mindent szabad.

-        - Mi van Orsival? Nem hívott? 

-         -Nem, szerintem már biztos dolgozik.  – Majd visszatért a papírokhoz.

-       -  Lehet, hogy fel kéne hívnod nem? Mi van, ha komolyabbá vált a fejfájása.

-        - Ugyan már. Mindig ezt mondja, ha hisztizik.

-        - Dávid te nem is aggódsz érte? – Csodálkoztam. – Hihetetlen vagy.

-        - Drágám ne már! Már ismerem őt annyira, hogy tudjam milyen. – Nem tudtam, hogy mit kellett volna mondjak, és csöndben öltözködni kezdtem.  Dávid észrevett és ezt kérdezte:

-        - Hova mész? – Majd odalépett hozzám és átölelt. – Ne siess annyira édesem. Olyan régen voltunk már kettesbe.

-        - De ez így nekem nem megy. A barátnőm együtt dolgozik a feleségeddel, és… szerinted hogy fogok a szemébe nézni?

-        - Inkább nézz az én szemembe. – Majd úgy tettem, ahogy mondta és totálisan megnyugodtam a mogyorókrém színű tekintetétől, és amikor kaptam tőle egy csókot már nem is érdekelt Orsolya.  Ebből a csodás idillből a telefonom csörgése rángatott minket vissza. A kijelzőn Zsebi nevét olvastam.

-         - Hol a fenébe vagy? – Hallottam aggódó hangját. 

-        - Jó helyen nyugi.

-         Dáviddal?

-        - Igen vele, de hallod annyira jó vele érted? – Áradoztam neki.

-        - Fejezd be! – Csattant rám a vonalon keresztül. – Úgy megsúgom, hogy Orsolya ki van totálisan bukva, mert Dávid ki van kapcsolva. 

-         -Már mondtam neki, hogy hívja fel őt, de…. nem akarta és el voltunk foglalva egymással.

-         -Nem érdekel, hívja fel.  – Váltott kicsit normálisabb hangra barátnőm.

-         Oké majd megmondom neki, de most leteszem. Szia. – Ezután visszamentem a szobába ahol Dávid tartózkodott.

-       -  Kérlek, kapcsold be a telefonod és…

-      -   Hívjam fel a feleségem. – Fejezte be helyettem. – Már beszéltünk nyugi. Ne aggódj már.

-        - Jobban van?

-        - Igen, mondtam neki, hogy kicsit berúgtam és egyik haveromnál aludtam. Szerencsére elhitte.

-         -Most olyan…. lelkiismeret furdalásom van. –  Tűnődtem el, de azért visszamásztam az ágyra és hátulról átöleltem a nyakát és megpusziltam.

-        - Tudod mennyire rég álmodoztam erről? – Néztem rá.

-       -  Én is, de szerencsére teljesült és legszívesebben megállítanám az időt.

-         -Ezt én is így gondolom, főleg ha belenézek a szemedbe. Azt hiszem ebbe szerettem bele először és utána a többibe. – Vallottam be.

-       -  Én pedig a mosolyodba, meg a kedvességedbe.

-       -  Ez jó, köszönöm, de ó mennyi az idő? Még nem is hívtam fel Milánt Megígértem, hogy elmesélek neki mindent.

-         -Annyira irigyellek ez miatt.

-        - Örökbe fogadáson még nem gondolkoztatok?

-         Nem tudom. Orsi azt mondja, hogy szeret velem kettesbe lenni, és legalább tud a munkájára koncentrálni, de… én keresek annyit, hogy elbírom tartani.

-       -  Kettesbe lenni? – Ismételtem meg a szavait mire gúnyosan felnevetett.

-       -  Alig vagyok otthon, de lehet jobb is így.

-        - Mégis feleségül vetted, és egyszer szerelmes voltál belé. 

-        - Egyszer igen, de már…. nem is tudom mért. Talán mert éppen nem volt senkim és… nem is volt annyira rossz nő, sőt még most is gyönyörű, de…. nem tudom.

-        - Édesem hat év után már nyilván nincs szerelem.

-       -  Tíz éve ismerem.

-         -Akkor meg főleg nem kicsim. Itt már más van.

-       -  Te mióta vagy házas? – Érdeklődött.

-        - Hat éve és hét éve ismerem Robit.

-        - Szereted még azért?

-         Mégiscsak a gyerekem apja, és…. nem tudom. Tudod most, hogy itt vagyok Győrbe és újra láttalak már fogalmam sincs mit kéne tennem.

-         Az a vicc, hogy épp nekem is ez jutott eszembe. Mármint, hogy nem tudom, hogy elváljak –e vagy mi legyen.

-        - Ugyan már. Ez butaság lenne. Hiszen téged nem csaltak meg. – Szóltam és eszembe jutott az a fájdalmas érzés, amit akkor éreztem, először amikor megtudtam, hogy Robi megcsal.

-       -  Ja, itt épp most fordítva történt.

-        - Ugyan már a pasiknál ez már megszokott. – Mondtam neki mosolyogva.

-        - Nem akartam csalódást okozni neked kicsim. Nem csaltam meg még sosem Orsit, de te… annyira magával ragadó voltál, hogy elvesztettem a fejem.

-       -  Semmi baj, ennek én örültem a legjobban, de már tényleg fel kell hívni a fiamat. – Az óra ekkor fél tizenkettőt mutatott.

-        - Annyira örülök drágám, hogy jól érzed magad. – Mondtam neki.

-        - Anyaaa.. – Hallottam a telefon végéről a kedves kis hangját. Tudtam, hogy valami kérés fog következni, aminek lehet, hogy nem örülök. – Anyaaa…. volt itt apu és kérdezte, hogy nem szeretnénk – e Jennyéknél is lenni egy kicsit.

-        - Mit válaszoltál neki drágám?

-         -Azonnal igent mondtam és apa úgy gondolta, hogy ő odamenne hozzád és én a suliig Jennyéknél lennénk.

-         -Apád ide akar jönni Győrbe? – Csodálkoztam. – Mikor?

-         -Nem tudom tényleg, mert ez attól függ, hogy Gergő bácsi ad –e neki szabadnapot. – Gergő Robi főnöke.

-        - Köszönöm szívem, hogy ezt elmondtad nekem. – Majd letettem a kagylót és Milán szavain gondolkoztam. Amikor visszamentem a szobába Dávid épp akkor rakta le a telefont.

-        - Kivel beszéltél?

-        - Csak a haverommal, akinél aludtam. – Mesélte majd elmosolyodott. – Hogy van a fiacskád?

-         -Jól köszi, csak… azt mondta, hogy Robi ide akar jönni.

-        - Tényleg? Mikor?

-        - Ez a főnökétől függ, de remélem nem mostanában, mert még veled szeretnék lenni egy kicsit. Mikor dolgozol legközelebb?

-       -  Szerdán, szóval még van kettő szabadnapunk, amit csak veled fogok tölteni.

-        - Nem hiszem, hiszen ez feltűnő lenne, és nekem most haza kell mennem, bár sajnos előtte be kell ugranom Zsebihez.

-        - Nekem is be kell mennem oda, meg a kocsit is vissza kell hoznom.

-         - Tudod múltkor, amikor beszaladtam hozzád, hogy lemondjam a találkánkat azt kellett hazudnom, hogy időpontot egyeztetek a barátnőddel.

-      -   Komolyan? – Csodálkoztam.  – Akkor elmehetnénk együtt. – Majd a ruháim után kutattam. -         ----------Felőlem akár most is elmehetünk együtt. – Mondta és a szemébe a vágy csillogását fedeztem fel és észrevettem, hogy a nadrágja sokkal jobban kidudorodott a kelleténél.

-        - Dávid már indulnom kell. -  Szóltam és hátat fordítottam neki, hogy még véletlenül se izgasson fel, viszont ő mögém lépett és ekkor éreztem, hogy elgyengülök. Megadóan fordultam vissza hozzá és forró csókba fonódtunk össze, aminek az lett a vége, hogy mégiscsak az ágyban kötöttünk ki.

-         -Hihetetlen vagy, hogy mindenre rá tudsz venni.

-         -Azt gondolom ennyit még nem sexeltem mostanában, de nagyon jól esik és nem, hogy legyengülök, hanem feltöltődök tőle.  – Osztotta meg velem.

-        - Olyan butaságokat mondasz mindig, de azt hiszem, hogy kezd visszatérni a régi éned.

-        - Melyikre gondolsz? A szex mániás énemre? – Nevette el magát.

-        - Tudod, hogy már eléggé késésbe vagyok. – Szóltam

-         -Nem kérdezem, hogy hol vagy, mert csak az érdekel, hogy itt legyél velem.

-        - Dávid én most letusolok és megyek. – Majd nagy nehezen kiléptem a verőfényes délutánba. A szalon előtt olyan gyomor idegem lett, hogy majdnem elájultam. Nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón.