- Sziasztok!! Eléggé megkésve, de itt az új rész! Remélem tetszik nektek és kérlek jelezzetek ha bejön a story akár negatív akár pozitív is a véleményetek. Minden hozzászólást szívesen fogadok. :). Jó olvasást. :).
- -Ne ilyen hangosan! - Állítottam le. – Amúgy igen. Az vagyok, de… nem hiszem, hogy megtartom.
-
Mi az, hogy nem hiszed? – Csodálkozott. – Már
mért ne tartanád meg? Robi tudja? Ez jót fog tenni a házasságotoknak…. – Elmélkedett, de mikor látta, hogy a fejem
nemlegesen mozgatom leállította magát és ezt kérdezte:
- - Ugye nem Robié a pici?
- - Ahogy számolom nem.
- - DÁVIDÉ? –Rikkantott fel újra. – Na ő meg aztán
tuti, hogy szárnyalni fog az örömtől. Jót is fog most tenni neki a jó hír, mert
Orsival eléggé összebalhéztak, egy vérvörös műköröm miatt. Nem tudod kié volt
az?
- -Ugye Orsi nem gondolja, hogy én voltam az?
- - Nem, te meg sem fordultál a fejébe, mert arra a
Barbarára gyanakszik. Még szerencse, hogy annak a kis hülyének mindig piros
francia körme van.
- -Ó akkor jó… és mikor jön vissza Orsi dolgozni?
- -Nézzük csak... holnap, mivel csak erre a
hétvégére mentek el. – Vette elő Zsebi a naptárat. – De ezt is mire
összeszervezték.
- - Dávid miatt volt nehéz nem?
- -Nyilván. Amúgy meg amikor hazamentél eljött
hozzánk és elmondott mindent Zolinak. Furcsa, hogy az óta a legjobb barátok
lettek. Persze én ennek tök örülök, és amikor Orsi a Dibó-hoz ment jelenetet rendezni legtöbben kiálltak érte. Aj, de kár, hogy nem láttam, amikor szegény
Barbikával ordít. Persze a kis csaj nyilván nem tudott semmit sem.
- -Jaj te jó ég! – Mondtam sajnálkozóan. – Akkor
még vele is beszélni kell.
- -Mért? Semmi köze Dávidhoz nyugi.
- -
De miattam keveredett bajba és…
- - Dávid elmagyarázta neki a dolgokat, és ezt
biztos forrásból tudom. – Mosolygott és tudtam, hogy Zoli mindent elmesél neki
ami az étterembe zajlik. – Mellesleg szegényDávid eljött ide Csütörtökön, és
totál ki volt készülve. Mesélte, hogy Orsi már most az agyára megy, mert
pakolja a ruhákat és minduntalan piszkálja…. és nem mellesleg te is hiányzol
neki, de nem mer felhívni nehogy Robi vegye fel.
- -Abból nálunk is volt balhé, de már
leszarom. Dávid biztos sokat csuklott mostanában,
mert ahányszor csak veszekszünk, mindig felemlegeti, hogy biztos megcsaltam
vele…
- -Ami persze igaz is. – Szolt közbe Zsebi. – Meddig
maradsz?
- -Nem tudom. Csak annyira jöttem, hogy a ruhákat
összeszedjem és elmondjam Dávidnak, hogy elvetetem a babát.
- -De mért? Hiszen ő annyira szeretne már egy
kisbabát.
- -Tudom, de… nem lehet. Képtelen vagyok rá. Nekem
ott van az életem és…
- -Az nem jó. Neked sem, és a gyerekeknek sem. Robi
meg nem való hozzád, ha így becsül meg téged.
- - Én is megcsaltam….
- - Ez csak nyilván való, hiszen te is vágytál már
arra, hogy valaki szeressen, és csak te legyél neki fontos. Dávidtól mindent
megkaptál. – Vázolta fel Zsebi.
- - Az biztos. – Gondolkoztam el és eszembe jutott
mennyire jó volt vele, amikor átöleltem és megcsókoltam. Ábrándozásomból az
ajtócsengő hangja csilingelése riasztott vissza a valóságba. Barátnőmhöz épp
vendég jött és én jobbnak láttam, ha lelépek. Este sokat beszélgettünk a
tervekről. Totálisan tanácstalan voltam. Éreztem, hogy Dávid teljesen ki fog
készülni az abortusz hallatán. Este
félve küldtem el neki egy sms-t amibe csak egy kérdőjelet írtam. Nem
sokára csörgésre lettem figyelmes majd beleszóltam.
- - Hello. Megkaptad az sms-et?
- -Igen. Mit szeretnél kérdezni. – Hallottam
hangját ami már annyira hiányozott.
- -Mikor jöttök haza? Dolgozol holnap?
- - Nem, és azt gondolom olyan délután körül, mert
Orsi beszervezett egy strandolást is. Legközelebb csak Kedden megyek dolgozni.
- -Odamehetek, akkor vagy majd valahol másutt
találkozzunk?
- -Felőlem a lakásba is lehetünk.
- - Jaj Dávid ez komoly téma lesz. – Mondtam neki.
– Nem szeretném ha elviccelnénk a dolgot.
- -Rendben van akkor gyere be Kedden olyan….
–Gondolkozott el. – Négy felé? Akkor már lemegy a nagyja tömeg és lesz időm rád
is.
- -Köszönöm… és
- - Bocsi, de most le kell tennem. Szia. – Vágot
gyorsan a szavamba majd már csak az ütemes pityegést hallottam a vonal
végéről. Borzasztó nehéz volt kivárnom a
Keddet, és amikor reggel felkeltem a gyomrom újra rendetlenkedett. Felvettem
egy bővebb ruhát és egy kényelmes cipőt, majd nagy levegő vételek közepette a
vendéglőhöz siettem. Dávidot azonnal kiszúrtam a tömegből, hiszen a
jellegzetes fekete tüsi haja csak úgy világított a napfénybe. Nem tudtam miként kéne jelezni ezért úgy
gondoltam lesz ami lesz odamegyek hozzá. Szerencsére nem kellett sok idő és
észrevett és nagy mosollyal jött felém. Adott két puszit és amikor orromat
megcsapta a jellegzetes illata újra szédülni kezdtem. „ a pici megérezte az
apukáját” - Jutott eszembe egy régi mondat.
- -Jól vagy? – Kérdezte aggódó tekintettel. –
Leülsz?
- - Nem, jól vagyok, csak menjünk olyan helyre ahol
csak te meg én lehetünk.
- -Rendben van, csak várj egy picit. Zoli átveszed
a 6-ost? – Szolt oda Zolinak aki amint meglátott azonnal igennel felelt. A
vendéglő wc-jéhez vezetett, de mikor lementünk a lépcsőn egy nagy ajtót nyitott
meg előttem. A teremben borzasztó sötét volt.Behúzott, megcsókolt
és azonnal a ruhám alá nyúlt.
- - Hé fejezd be. – Állítottam le. – Csillapodj egy
kicsit és kapcsold fel a villanyt. Nem ezért jöttem.
- - Akkor mért?
- - Mert egy KOMOLY témáról akarok veled
beszélgetni. Kérlek. – Öleltem át
szorosan, és kisvártatva felgyúlt a villany. Egy asztalokkal és székekkel
berendezett helyen álltunk, ami nagyon hangulatos volt.
- -Mit szeretnél mondani? – Nézett rám és a karamell színű szemeitől teljesen ellágyultam. Tudtam, hogy fájdalmat fogok neki okozni.
- - Kérlek, ülj le.
- -Ilyen komoly? – Kérdezte, de kihúzta a széket és
leült velem szembe. Nagy levegőt vettem és így kezdtem:
- - Oké van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket
szeretnéd hallani?
- -Mondd a jót előbb és…
-
Gyereket várok és valószínű te vagy a pici apja.
– Hadartam gyorsan el úgy éreztem egy hatalmas kő esik le a szívemről, hogy
tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése