Újra velük! 16.- rész

-          -Tessék?-  Hirtelen nem tudtam, hogy mit kéne mondani, de végül rájöttem, hogy ebbe csak az igaz út a járható.

-         -Igen az enyém volt. Épp a téren ültem és Dávid észrevett. Mivel hűvös volt odajött és odaadta nekem a dzsekiét. Viszont én olyan ügyetlen voltam, hogy megakadt a körmöm benne és letört. A kukába akartam kidobni, de valami miatt mégis a zsebébe raktam. Bocsánat. – Hadartam el. Persze azt kihagytam belőle, hogy utána szerelmeskedtünk.

-        - Nézd nem tudom, hogy milyen mély volt a kapcsolatotok, de én … megőrülök a férjemért és…nem akarom, hogy bárki is elvegye tőlem. Azt gondolom ez érthető hiszen te sem szeretnéd ha megcsalnának. – Nézett rám és ő nem is tudta, hogy mennyire a lényegre tapintott. Haboztam, vajon elmondjam- e neki, hogy pont átélem ezt, de jobbnak láttam ha mégis hallgatok. Miután megbizonyosodott, hogy nem csapom be elköszöntünk egymástól én pedig a lakás felé indultam.

-        - Szia. Tudod kivel találkoztam bevásárláskor? – Szóltam Zsebinek amikor hazaértem.

-         -Kivel?- Kérdezte és feje kiemelkedett a bőröndök közül. Épp a hétvégi romantikázásra készült elő egy nagy adag ruha kíséretében.

-        - Orsival. – Huppantam le az ágyra és elmeséltem neki mindent.

-         -Szegényke. Még nem is tudja, hogy hétvégén te Dáviddal alszol? – Mosolyodott rám és én csak a fejemet ráztam. Annyira vártam már, hogy végre újra kettesbe legyek vele. Az egész testem vágyott rá és még ha csak arra gondoltam, hogy milyen lesz újra érezni az illatát a hideg futkosott a hátamon. Segítettem barátnőmnek pakolászni és közben Dáviddal sms-ezgettünk. Mikor már a tizedik üzenetet kaptam tőle Zsebi így szolt:

-         -Nem volna egyszerűbb ha telefonon beszélnétek meg?

-         -Dolgozik. – Vágtam rá gyorsan, mire barátnőm elnevette magát.

-          -Hihetetlenek vagytok.  Segítesz vacsorát csinálni? – Kérdezte és együtt készítettük az ételt. Zoli kisvártatva hazaért és kellemes meglepetésemre Dávid is jött vele. Ahogy megláttam átöleltem a nyakát és forró csókban fonódtunk össze.

-        - De jó lesz hogy holnap már csak te és én leszünk. – Súgtam a fülébe, mire rám nézett és a szemeiből kiolvastam, hogy valami gond van.

-        -Azért jöttem, mert ezt átkel beszélnünk. Nem beszélhetnénk meg ezt kettesbe?

-         -Mi a probléma? – Csodálkoztam, de bevezettem a szobába.

-         -Zoli rám bízta, hogy vigyázzak a házra….

-         -Nahát én is ezt a feladatot kaptam Zsebitől. Akkor legalább nem kell egyedül cipelnem ezt a nagy felelősséget. – Mosolyodtam el, de Dávid nemlegesen ingatta a fejét és így szolt:

-         -Nagyon utálni fogsz azért amit most mondok, de ez van. Nem én döntöttem így hidd el.

-         -De mi a baj? – Csodálkoztam. Elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetne amiért ne lehetne megoldani legalább az éjszakai alvásokat.

-         -Melinda minden évben szokott egy hétvégét csinálni amikor a csajok elmennek fürdőbe meg ilyen helyre és ez pont erre a hétvégére esik. Orsi is vele megy…

-         -De jó. Akkor még hazudoznod sem kell és reggelig együtt lehetünk. – Vágtam a szavába.

-         -Nem hagyod, hogy befejezzem? – Kérdezte picit idegesebb hangon.

-         -Bocsánat.  Folytasd.

-         -Az a helyzet, hogy Melinda valahogyan bepasizott és mivel a legtöbb csajnak, aki velük megy, van már társa kézenfekvő volt, hogy én is megyek. Ilyen családi baráti összejövetel lesz a Balaton mellett.  – Magyarázta és mikor felfogtam a mondat értelmét csak némán néztem magam elé. – Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy ettől még nem válok el.

-         -Mégis velük mész. – Néztem rá.

-       -Igen, mert….. muszáj.

-         -Talán kötelező? – Kérdeztem. – Ha nem akarok valahova elmenni akkor nem megyek…

-         -Látom nem érted. Sajnálom, de csak ezt akartam mondani… szia. – Szolt és kilépett az ajtón. Hirtelen eszembe jutott valami és utána szaladtam. Épp időbe mert Zolitól köszönt el.

-   - Várj! Mi van az örökbefogadással? 

-        - Elutasították. – Mondta szomorúan. – Akkor sziasztok és jó szórakozást…. és ügyesen, ahogy megbeszéltük.

-         -Rendben van, köszi a segítséget. – Nézett rá Zoli. Nagyon rosszul éreztem magam egész hétvégén. Péntek este totálisan padlón voltam. Sírtam és buta műsorokat bámulta a tv-be, pedig nagyon utálok televíziót nézni. A szombatom sem volt jobb.  Már jócskán tíz órakörül járt az idő amikor elhatároztam sétálok egyet. A Dibóhoz mentem, de Dávidot nem láttam a pincérek között. Elsírtam magam és arra gondoltam ez a sors, hogy nem lehetek vele. A sötétbe a csillagokat néztem és az abortuszt tervezgettem. Éjfél körül értem lakáshoz vezető kis utcába ahol egy nagyon ismerős autót pillantottam meg, de a rendszámát nem láttam és kedvem sem volt megnézni.  „ Olyan buta vagy” – Mondtam magamnak. „ Mégis hogy lenne Dávid, amikor ő Balatonon van a barátaival és a feleségével?”  A szívem viszont majdnem megállt amikor azt láttam, hogy a fürdőszobába világítanak a fények. Tudtam, hogy nem hagytam égve semmilyen villanyt. Kezem a kilincsen volt és ahogy kinyitottam víz csobogását hallottam. Ösztönösen Zsebi vagy Zoli cipőjét keresgéltem, de nem találtam semmit. Minden úgy volt ahogy hagytam, de a víz mégis csobogott a fürdőbe és a lámpa is világított. Hatalmas félelem fogott el és az összes létező horrorfilm eszembe jutott amit valaha is láttam.

-         -Van itt valaki? – Kiabáltam. A félelemtől az egész testem reszketett. Tudtam, hogy csak akkor jöhetek rá erre a különös dologra, ha belépek a fürdőbe. Az agyam forgott és olyan képek jártam a fejembe, hogy valaki véresen fekszik a tus alatt és én majd kiabálok mint egy őrült és senki nem jön a segítségemre. Gondolkoztam, hogy fogok egy kést is, de aztán ez a tervem mégis abba maradt. Az ajtó előtt álltam és kopogtam, majd újra szóltam:

-Van itt valaki?-  Hang nem jött ki csak a folyás erősödött fel. Már úgy éreztem mindjárt elsírom magam a félelemtől, de azt gondoltam, ha hirtelen benyitok, akkor az a valami úgy meglepődik, hogy nem lesz ideje bántani és én egérutat nyerek. Nagy ajtónyitással benyitottam a fürdőbe és amit láttam azt először nem is hittem el.