-
-Tessék?- Hirtelen nem tudtam, hogy mit kéne mondani, de
végül rájöttem, hogy ebbe csak az igaz út a járható.
- -Igen az enyém volt. Épp a téren ültem és Dávid észrevett. Mivel hűvös volt odajött és odaadta nekem a dzsekiét. Viszont én
olyan ügyetlen voltam, hogy megakadt a körmöm benne és letört. A kukába akartam
kidobni, de valami miatt mégis a zsebébe raktam. Bocsánat. – Hadartam el.
Persze azt kihagytam belőle, hogy utána szerelmeskedtünk.
- - Nézd nem tudom, hogy milyen mély volt a
kapcsolatotok, de én … megőrülök a férjemért és…nem akarom, hogy bárki is
elvegye tőlem. Azt gondolom ez érthető hiszen te sem szeretnéd ha megcsalnának.
– Nézett rám és ő nem is tudta, hogy mennyire a lényegre tapintott. Haboztam,
vajon elmondjam- e neki, hogy pont átélem ezt, de jobbnak láttam ha mégis
hallgatok. Miután megbizonyosodott, hogy nem csapom be elköszöntünk egymástól én pedig a lakás felé indultam.
- - Szia. Tudod kivel találkoztam bevásárláskor? – Szóltam Zsebinek amikor hazaértem.
- -Kivel?- Kérdezte és feje kiemelkedett a bőröndök
közül. Épp a hétvégi romantikázásra készült elő egy nagy adag ruha kíséretében.
- - Orsival. – Huppantam le az ágyra és elmeséltem
neki mindent.
- -Szegényke. Még nem is tudja, hogy hétvégén te Dáviddal alszol? – Mosolyodott rám és én csak a fejemet ráztam. Annyira
vártam már, hogy végre újra kettesbe legyek vele. Az egész testem vágyott rá és még ha csak arra gondoltam, hogy milyen lesz újra érezni az
illatát a hideg futkosott a hátamon. Segítettem barátnőmnek pakolászni és
közben Dáviddal sms-ezgettünk. Mikor már a tizedik üzenetet kaptam tőle Zsebi így szolt:
- -Nem volna egyszerűbb ha telefonon beszélnétek
meg?
- -Dolgozik. – Vágtam rá gyorsan, mire barátnőm
elnevette magát.
-
-Hihetetlenek vagytok. Segítesz vacsorát csinálni? – Kérdezte és
együtt készítettük az ételt. Zoli kisvártatva hazaért és kellemes
meglepetésemre Dávid is jött vele. Ahogy megláttam átöleltem a nyakát és
forró csókban fonódtunk össze.
- - De jó lesz hogy holnap már csak te és én
leszünk. – Súgtam a fülébe, mire rám nézett és a szemeiből kiolvastam, hogy
valami gond van.
- -Azért jöttem, mert ezt átkel beszélnünk. Nem
beszélhetnénk meg ezt kettesbe?
- -Mi a probléma? – Csodálkoztam, de bevezettem a
szobába.
- -Zoli rám bízta, hogy vigyázzak a házra….
- -Nahát én is ezt a feladatot kaptam Zsebitől.
Akkor legalább nem kell egyedül cipelnem ezt a nagy felelősséget. – Mosolyodtam
el, de Dávid nemlegesen ingatta a fejét és így szolt:
- -Nagyon utálni fogsz azért amit most mondok, de
ez van. Nem én döntöttem így hidd el.
- -De mi a baj? – Csodálkoztam. Elképzelni sem
tudtam, hogy mi történhetne amiért ne lehetne megoldani legalább az éjszakai alvásokat.
- -Melinda minden évben szokott egy hétvégét
csinálni amikor a csajok elmennek fürdőbe meg ilyen helyre és ez pont erre a
hétvégére esik. Orsi is vele megy…
- -De jó. Akkor még hazudoznod sem kell és reggelig
együtt lehetünk. – Vágtam a szavába.
- -Nem hagyod, hogy befejezzem? – Kérdezte picit
idegesebb hangon.
- -Bocsánat.
Folytasd.
- -Az a helyzet, hogy Melinda valahogyan bepasizott
és mivel a legtöbb csajnak, aki velük megy, van már társa kézenfekvő volt, hogy
én is megyek. Ilyen családi baráti összejövetel lesz a Balaton mellett. – Magyarázta és mikor felfogtam a mondat
értelmét csak némán néztem magam elé. – Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy
ettől még nem válok el.
- -Mégis velük mész. – Néztem rá.
- -Igen, mert….. muszáj.
- -Talán kötelező? – Kérdeztem. – Ha nem akarok
valahova elmenni akkor nem megyek…
- -Látom nem érted. Sajnálom, de csak ezt akartam
mondani… szia. – Szolt és kilépett az ajtón. Hirtelen eszembe jutott valami és
utána szaladtam. Épp időbe mert Zolitól köszönt el.
- - Várj! Mi van az örökbefogadással?
- - Elutasították. – Mondta szomorúan. – Akkor
sziasztok és jó szórakozást…. és ügyesen, ahogy megbeszéltük.
- -Rendben van, köszi a segítséget. – Nézett rá
Zoli. Nagyon rosszul éreztem magam egész hétvégén. Péntek este totálisan padlón
voltam. Sírtam és buta műsorokat bámulta a tv-be, pedig nagyon utálok
televíziót nézni. A szombatom sem volt jobb.
Már jócskán tíz órakörül járt az idő amikor elhatároztam sétálok egyet.
A Dibóhoz mentem, de Dávidot nem láttam a pincérek között. Elsírtam magam
és arra gondoltam ez a sors, hogy nem lehetek vele. A sötétbe a csillagokat
néztem és az abortuszt tervezgettem. Éjfél körül értem lakáshoz vezető
kis utcába ahol egy nagyon ismerős autót pillantottam meg, de a rendszámát nem
láttam és kedvem sem volt megnézni. „
Olyan buta vagy” – Mondtam magamnak. „ Mégis hogy lenne Dávid, amikor ő
Balatonon van a barátaival és a feleségével?”
A szívem viszont majdnem megállt amikor azt láttam, hogy a fürdőszobába
világítanak a fények. Tudtam, hogy nem hagytam égve semmilyen villanyt. Kezem a
kilincsen volt és ahogy kinyitottam víz csobogását hallottam. Ösztönösen Zsebi vagy Zoli cipőjét keresgéltem, de nem találtam semmit. Minden úgy volt ahogy
hagytam, de a víz mégis csobogott a fürdőbe és a lámpa is világított. Hatalmas
félelem fogott el és az összes létező horrorfilm eszembe jutott amit valaha is
láttam.
- -Van itt valaki? – Kiabáltam. A félelemtől az
egész testem reszketett. Tudtam, hogy csak akkor jöhetek rá erre a különös
dologra, ha belépek a fürdőbe. Az agyam forgott és olyan képek jártam a
fejembe, hogy valaki véresen fekszik a tus alatt és én majd kiabálok mint egy őrült
és senki nem jön a segítségemre. Gondolkoztam, hogy fogok egy kést is, de aztán
ez a tervem mégis abba maradt. Az ajtó előtt álltam és kopogtam, majd újra
szóltam:
-Van itt valaki?- Hang nem jött ki csak a folyás erősödött fel.
Már úgy éreztem mindjárt elsírom magam a félelemtől, de azt gondoltam, ha
hirtelen benyitok, akkor az a valami úgy meglepődik, hogy nem lesz ideje
bántani és én egérutat nyerek. Nagy ajtónyitással benyitottam a fürdőbe és amit
láttam azt először nem is hittem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése