Egy férfit láttam magam előtt akinek a csodálatos
napbarnított bőréről csorgott le a víz.
- - Dávid te meg? – Kérdeztem, de akkora kő
esett le a szívemről, hogy nem egy ufó vagy egy nagy szörny áll előttem. Ő
megfordult és rám tekintett. Barna szemei csak úgy csillogtak.
- Hello. – Köszönt rám. – Most jöttem kb. tízperce, de nagyon
megizzadtam az úton és úgy gondoltam letusolok. Baj? – Nézett rám, de én ettől
a látványtól szólni sem bírtam, csak a fejem ingattam. Dávid egyszerűen
tökéletes volt.
- Nem, ugyan már. – Mondtam még mindig kábultam, majd amikor
visszatértem a valóságba rá förmedtem:
-Mégis mit képzelsz amúgy? Tudod, hogy megijedtem, amikor beléptem
és nem szól senki?
- -Ne szívd már mellre édes. Nem is hallottalak. – Mondta majd
egy nagy adag sampont nyomott a kezébe. – Nem jössz be?
- - Én….. – Mondtam, de ekkor az eszem valahogy kikapcsolódott
és pár perc múlva már ott álltam mellette a tus alatt, és egyre vadabbul
csókoltam puha ajkát.
- -Mit keresel itt? – Néztem a szemébe miközben a víz
gyengéden permetezett minket. –Nem úgy volt, hogy Balatonon vagy?
- - De ott voltam, viszont nagyon összekaptunk… és hiányoztál
is.
- -Egész hétvégén erre vártam. – Mondtam neki és magamhoz hú
- – Azt hittem valami betörő vagy ilyesmi. – Vallottam,
majd beszívtam a rég nem érzett illatát.
- - Sajnálom, hogy megijesztettelek. Nem szándékosan tettem.
- -Már nem számít. Ez sokkal jobb mintha csak úgy találkoztunk
volna bárhol is a városba. Min veszekedtetek? – Néztem rá miközben Dávid
elzárta a csapot.
- - Nem érdekes…. csak elegem lett… és ott volt Melinda is. Nem
elég, hogy munka közben kell vele bájolognom még a pihenésembe is
beleszól. Van törölköző?
- - Ó persze. – Mondtam és a sajátom magam elé tekerve
elindultam Dávidnak keresni egyet. Zsebiék szobájába találtam és gyorsan
odaadtam neki.
- – Annyira örülök, hogy eljöttél hozzám. – Szóltam miközben
közelebb léptem hozzá. – Viszont remélem ebből nem lesz problémád.
-
- Annyira nem érdekel. Most egyedül te és a pici
érdekelnek. Mellesleg épp azon vesztünk össze, hogy elutasították a kérelmet,
és Orsi újra kérni szeretne. Mondtam neki, hogy felesleges, mert gondolom, ha
egyszer elutasítják, akkor többször is. Erre kibukott és ordítozott és hisztizett,
pedig tudja, hogy azt gyűlölöm. Kértem szépen fejezze be, de nem tette így
eljöttem.
- - Hihetetlen vagy. Nem gondolod, hogy ez rosszul esik neki?
- -Úgy nézek ki mint aki érdekel? Milyen nagy ágy. – Nézett
Zsebiék ágyára és utána rám.
-
- Itt nem lehet. Inkább menjünk be az én szobámba. –
Húztam magam után és újra forró csókba forrtunk össze. Egész éjszaka csak
kényeztettük egymást és öt óra körül nyomott el minket az álom. Furcsa rezgő
hangra ébredtem fel. Utána mentem és Dávid nadrágzsebébe találtam rá a hang
forrására. A telefonja néma módba volt, de nem kapcsolta ki és a kijelzőn
Orsolya nevét pillantottam meg. Az ágyra néztem ahol
Dávid csendesen szuszogva aludt. Úgy véltem ráér még beszélni vele és
kinyomtam. Ekkor a telefonon megjelentek a nem fogadott hívások listája és Orsolyától húsz nem fogadottja volt. Azt
gondoltam sokkal jobban teszem ha kikapcsolom. Halkan megnyomtam a piros gombot
és a telefon a Good by felirat után kikapcsolt. Visszamásztam Dávid mellé az
ágyra és figyeltem őt. Annyira helyes és mégis férfias volt számomra. Arcán
megmaradtak a fiatalkori vonások, ami néha kisfiús arcot adott neki. Ajkai
teltek és puhák voltak. A bőre kreolosan természetes barna árnyalatban
játszott, amit nagyon szerettem. Végigsimítottam az arcát mire mozgolódni
kezdett és kinyitotta nagy barna szemét. Eztán rám mosolygott és az arcán
megjelent két pici gödröcske.
- - Jó reggelt szerelmem. – Üdvözöltem. – Jól aludtál?
- -Igen. Csodálatos volt ez az este. – Nézett
rám és a hajába túrt.
- -Nekem is. Csináljak reggelit? – Kérdeztem és felültem az
ágyba.
- - Neee. – Fogta meg a kezem. – Inkább gyere ide mellém. Nem
szeretném, ha egy percet is nélküled kéne tölteni.
- -Akkor gyere ki és csinálunk valamit közösen.
- -Én is arra gondoltam. – Nézett rám mosolyogva.
- -Dávid fejezd be. – Szóltam rá és kimentem a konyhába.
Gyorsan összedobtam egy reggelit és tálcán bevittem a szobába. Ahogy az ajtóba
értem láttam, hogy ő újra visszaaludt. Elmosolyodtam és csendesen visszamentem
a konyhába. Reggeli után az én mobilomat is bekapcsoltam. Nem tellett
bele két perc máris őrült módon csörögni kezdett. Gyorsan kinyomtam majd
visszahívtam Zsebit.
- -Szia. – Köszöntem.
- - Hello. Hogy vagy? Megvagy? Nem félsz egyedül? – Tudakolta
és hangjába izgatottságot véltem felfedezni.
- - Jól vagyok köszönöm és nem vagyok egyedül. Dáviddal
töltöttem az éjszakát. – Magyaráztam és elmeséltem neki mindent.
- - Ti jól vagytok? – Kérdeztem és a választól teljesen
feldobódtam. Zsebi azt mesélte, hogy Zoli megkérte a kezét. –
Komolyan? Meséld el, hogy volt.
- - Oké. – Kezdte barátnőm. – Éppen esti sétára indultunk és
Zoli annyira feszült volt. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj, de nem mondott
semmit. Nem sokkal utána felvetette, hogy van nem messze egy éjszakai fürdő,
ami tíz után ingyenes. Nagyon jó ötletnek tartottam, mert este senki sem lát
meg. Bár az a rész ahol mi voltunk egy elkülönített kis kabin szerűség volt,
ami annyira hangulatossá tette az esténket. Már a vízben voltunk és alig
bírtunk magunkat, de komolyan… és ekkor Zoli kiszállt és azt mondta mindjárt jön.
Kb. fél órát vártam rá és azt hittem, hogy valami baj történt, de ekkor egy
papírhajót láttam a vízben, és tudod mi volt benne?
- - Fogalmam sincsen? – Szóltam.
- -Egy kis doboz és a dobozba pedig a gyűrű, ami annyira
csodaszép volt. Utána Zoli a medence széléhez lépett és ezt kérdezte.
- -Hozzám jössz hercegnőm? Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak…
majdnem elsírtam magam és annyira…. jó volt…
- - Remélem igent mondtál.
- - Ez csak természetes. Annyira boldog vagyok, de komolyan.
Érted? Az én hercegemmel végre összeházasodunk. – Ujjongott Zsebi és én is
annyira örültem neki. Tudtam, hogy Zoli mellett boldog és biztonságos jövő vár
rá. Mikor elmeséltem neki Dáviddal töltött éjszakámat bűnbánóan így szóltam:
-Én ezt nem tehetem meg Orsival. – Fakadtam ki. – Nekem ez
nem megy. Amikor valamelyik nap összefutottunk akkor átéreztem a helyzetét. Robi velem is ezt teszi.- Mikor jöttök haza?
- -Holnap késő este. Dávid meddig lesz veled?
- - Nem tudom…. tényleg, fogalmam sincsen, mert…nem beszéltük meg, de senkinek nem akarok rosszat.
- - De akkor mit akarsz tenni? A szíved vagy az eszed?
-
Fogalmam sincsen. – Szóltam és tényleg tanácstalanná
váltam. – Szeretem Dávidot, de a gyerekek és…. várj csak egy picit. – Mondtam
hirtelen, mert a másik szobából hallottam, hogy Dávid is telefonál. A hangjából
biztos voltam benne, hogy Orsival beszélget. Visszatértem a telefonomhoz
és ezt mondtam barátnőmnek: - Bocsi, de le kell tennem. Majd visszahívlak.
Puszi és Gratulálok nektek. -Miután leraktam óvatosan a szobaajtóba lopóztam, hogy
halljam, mit beszélget Dávid.
- - Nem Orsi hagyjuk. Ez már nem működik és ezt te is
tudod. Tessék? Nem, kérlek, ne hisztizz! Már nem akarok annyira és
el akarok válni. – Hallottam szavait. – Lehetőleg minél hamarabb… mert van egy
új kapcsolatom. Mi? Nem Barbara, hanem más, de úgyis rájössz. Orsi ezt már
megbeszéltük, de én most lerakom.
- Hello. – Gyorsan próbáltam eltűnni, de
észrevett.
- -Mért nem jöttél be? Nem számít. - Nézett rám mosolyogva. – Mi
van Zsebiékkel?
- -Zoli megkérte a kezét azzal a módszerrel, amit én
ajánlotta, de szerinted túl nyálas volt.
- - A hajóssal?
- - Igen, és Zsebi el volt tőle olvadva. Mondtam én, hogy siker
lesz. – Húztam ki magam.
- - - Akkor én is így kérjem meg a kezed? – Nézett rám és meg
simogatta az arcom.
- -Mi? Mit akarsz ezzel mondani?
Azt, hogy ha elválok végre
szeretném az igazi nagy Ő- met elvenni. – Mondta és a tekintete igazságot
sugárzott felém. – Téged sosem csalnálak meg.- Én sem. – Vallottam be. –
Szeretlek.
- -Én is szeretlek nyuszi, és nem akarom, hogy hazamenj.
- -De nekem ott van az életem. Amúgy meg te is eljöhetnél
velem?
- -Feladjam a munkám? Tudod, milyen nagyon szeretem. Ezért
tanultam, hogy ez legyek. Ez az életem, és… persze máshoz nem is értek.
- -Otthon is biztos találnál munkát. Remek önéletrajzot tudnál
felmutatni.
- -Nem, nekem ez az otthonom… és én itt főpincér vagyok.
- -Ó szóval ez a baj, hogy még beosztásos is vagy? – Kérdeztem
tőle.
- -Igen, és nem léphetek le egyik napról a másikra drágám. –
Nézett rám.
- - Én sem, főleg, hogy Augusztus van, és már időm sincsen a
gyerekeket másik oviba, vagy iskolába beíratni és az én munkám is ott van.
- - Óvodák mindenhol vannak. – Tárta szét a karját. –
Legfeljebb majd addig keresel, amíg nem találsz.
- - Ez nem így megy édesem. -
-Az én fizetésemből jól élnénk. Látod most sem élünk Orsival
rosszul.
- -Nem vagyok élősködő. – Válaszoltam hirtelen.
- - Nem is gondoltam, hogy az lennél… csak vázoltam a
tényeket. Gyere ide. – Szolt kedvesen és közel húzott magához. – Bárhogy
is lenne, mi megoldanánk. Csak te én a bébi és a gyerekek. Mint egy igazi
nagycsalád. - Majd a hasamra rakta a kezét és megcsókolt. Úgy éreztem sosem
voltam ennyire boldog. Egész napot együtt töltöttük és Dávidot az sem
érdekelte, hogy ki ismeri a városba, mert kézen fogva járkáltunk
mindenfelé. Néztünk babaruhákat és baba holmikat. Találgattuk, hogy kire
hasonlíthatna. Mondtam neki, hogy remélem, a szemeit az apukájától örökli mire
kikötötte, hogy a mosolya az enyémnek kell, hogy legyen. Nagy szatyrokkal
megrakodva értünk a lakáshoz és úgy döntöttünk, főzünk az ifjú jegyespárnak
valami igazán finomat. Az elkészítés annyira könnyen és gyorsan ment. Én persze
többször kóstolgattam, mint Dávid. Ahogy kész lett nem is telt bele sok idő és
egy autó gördült a ház elé.
- - Édesem megjöttek Zoliék. – Szóltam Dávidnak, aki a mosdóba
tartózkodott.
- - Pillanat és megyek. – Hallottam a hangját.- Kicsit furcsának éreztem, hogy csengettek, de az ajtóhoz mentem és
kinyitottam. Meglepetésemre nem Zsebiék voltak azok hanem:
- - Orsolya. – Csodálkoztam és reméltem, hogy elég hangosan
mondom ahhoz, hogy Dávidnak még véletlenül se jusson eszébe zajt csapni
odafent. – Te meg mit keresel itt?
-
Hali, blogod mar régebb el volt fogadva, nem szükséges újra beküldeni, ha új cikk jelenik meg rajta: http://www.blogolj.eu/blog/szerzo/kiraleanyka/cikk/ujra-veluk-4
VálaszTörlésOké. Köszi. :).
VálaszTörlés